A szépségipar mindig hullámokban fejlődik. Néhány évente megjelenik egy új irányzat, amely alapjaiban változtatja meg azt, ahogyan a bőrápolásról, az öregedésről és a regenerációról gondolkodunk. Mondhatnám, hogy mára már lejárt…
A 2020-as év mindenki számára reménytelien indult, és váratlan fordulatokat hozott. Minden cég megszenvedte a kihívásokat, és az online vásárlási tevékenység maradt az egyetlen lehetséges kiút a vállalkozások számára. Azt hiszem nem kell senkinek sem bemutatni a CCC márkáját, hisz szinte minden üzletházban, és nagyvárosban van már üzletük. Míg online kényelmesen válogathatsz az adott év legtrendibb táskái, és cipői között, én szeretem őket a belvárosi üzletekben felpróbálni. Legtöbbször a Váci utcához közel eső Vörösmarty téren keresgélek, vagy a Mom parkban. Képes vagyok órákat eltölteni mindkét üzletben, annyira nagy a kínálat, és annyira változatos.
Míg világszerte kijárási tilalom volt a CCC olyan kedvezményeket, és árukészletet kínált online, amivel nehéz volt versenyezni. Könnyen betöltő, átlátható weboldalukon, férfi, női és gyerek táskákat, és cipőket forgalmaznak, és amikor meglátod a kedvezményeket egész biztosan a kiegészítőkből is kerül a kosaradba.
Könnyebbé és biztonságosabbá már nem is tehette volna a cég a vásárlás élményét, hisz már mobilalkalmazásuk is van, amin egyszerűen megrendelheted, és házhozszállíthatod az általad kiválasztott termékeket.
Az alkalmazás segítségével könnyen ellenőrizheted a termékek elérhetőségeit a hozzád legközelebb eső üzletben, továbbá informálódhatsz a különböző márkák trendjeiről, kedvezményeiről, olvashatsz aktuális divattippeket, és nem utolsó sorban összeállíthatod kedvenceid listáját a szivecske ❤️ ikonra kattintva.
Íme a számomra legideállisabb, és legtrendibb három CCC darab, ami bejárta velem Ausztráliát, Dubait és Balit is.
Nehéz elhinni, hogy lassan 3 hónap telt el mióta hazajöttem Ausztráliából, ahova gyerekkorom óta vágytam, de idáig nem jutottam el. Folyamatos blokkoló tényező volt számomra, hogy mindig azt éreztem túl sok a ráfordított repülés- és pénz arra, hogy csak egy hétre menjek, és ne lássak a kontinensből eleget ahhoz, hogy elégedetten távozzak. Ugyanezt érzem Új-Zélanddal. Ott kell lenni egy hónapot, hogy eleget lássak belőle. Lássuk be egy hónapra felkészülni anyagilag, programtervvel, mindenfajta ismeretség hiányában bátor dolog. Hiába éltem Szingapúrban, San Franciscoban és voltam sokat Balin (most épp 3 hónapja), valahogy Ausztrália mindig csak egy álom maradt, a kifürkészhetetlen „majd valahogy, valamikor” kategória. Miközben írom Nektek ezt a blogot szeretném ha tudnátok, hogy fülig ér a szám.
Életem legjobb, legszívmelengetőbb, legkalandosabb utazása volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom, ha megteheti mielőbb látogasson el a kontinensre, és fedezze fel annak csodálatos természeti adottságait. Az emberi kedvességről, könnyedségről, barátságosságról nem is beszélve.
Nagyon rég szerettem volna megosztani Veletek a kint szerzett tapasztalataimat, és élményeimet, de ez a fránya vírus, és a sok rémkeltő hír miatt egyszerűen azt éreztem senkit sem érdekel már mi volt Ausztráliában hónapokkal ezelőtt, pedig akkor még a csapból is a megmentendő koalák-és leégett erdőterületekről szólt minden.
Millióan adakoztunk, és szörnyülködve néztük a híreket, hogy a világ „túloldalán” mi zajlik, míg mi az akkor még biztonságosnak hitt kis hazánkban hálálkodtunk, hogy bennünket „ilyen” veszély nem fenyeget. Mindig is hajtott a vágy, hogy ott segítsek, ahol csak tudok, és mint sokan mások is bőségesen adakoztam ilyen-olyan szervezeteknek, míg egy nap egy videó hatására megváltozott bennem minden.
Sziasztok! Csizmazia Anettet (ha még nem hallottátok a nevét) ő a Zia Budapest megálmodója, és tervezője tavaly ismertem meg. A ruháit láthattátok már rajtam szingapúri postokon, illetve Londonban is. Zia kollekcióira mind jellemző a könnyed légiesség, és mindannak ellenére, hogy nem nyakatekert túlgondolt szabásmintákról beszélünk mégis nagyon különlegesek a darabjai egytől-egyig. Minden az egyszerűségében nyeri el nagyszerűségét, ilyenek például a számomra kedvenc fehér ingjei, amiket bárhol-és bármikor fel tudok venni, és párosítani úgy, hogy azok alkalmohoz illően divatosak legyenek. Ez nem csak a szabásukon múlik, hanem az anyagukon is. Anett mindig úgy megválogatja a varrásra kerülő anyagok minőségét, hogy az például egy említett fehér ing esetében hófehér marad bármennyiszer mosod, megtartja a szabását, és bárhogy kombinálod mindig újnak néz ki rajtad. Legutóbbi kollekciója épp le van árazva, így most még kedvezőbb áron tudtok lecsapni ezekre a különleges darabokra. Kedvenc outfitemet különböző kiegészítőkkel, kabáttal akár cipővel kombinálva egy teljesen új look-ot tudtok kreálni, bemutatom nektek én hogy kombináltam ezeket a szetteket.
Katt a Tovább gombra!
Nem árulok el titkot, ha azt mondom szeretem a magyar designerek munkásságát. Ha olvastátok a régebbi bejegyzéseket, akkor láthattátok, hogy kifejezetten élvezem, amikor olyan ruhát viselhetek, amit egy magyar tervező készített. Még bókot kapni is sokkal különlegesebb ilyenkor, mert egy amolyan „büszke vagyok a hazámra” érzés tölt el. Tudjátok valami olyasmi, mint amikor külföldön vagy, és épp az olimpiát nézve megszólal a magyar himnusz.
Majd könnybe lábadnak a szemeim:-)
Szokásomhoz híven ismét elég sok kilómétert gyűjtöttem a levegőben, és az elmúlt három- mondhatni nyári évszak hónapjait össze-vissza töltöttem a térképen. Voltam Szingapúrban, Java szigetén, Balin, Londonban, Dubaiban és itthon is. Egy valami mindegyik lokáción ugyanaz volt: a ruhatáram.
Bőröndben élni egy idő után nem valami izgalmas, de ha a ruháid elég változatosak, akkor még egy divatmániás nőként is elég sokáig lehet bírni a szűkös 32kg-os helyzetet. Nem vitás, hogy idén nyáron a Sugarbird vitte nálam a prímet. Nem tudom hogyan kezelik a webshopjukat, de minél több időt töltök el rajta annál több rejtett kampány fotó, és kollekció jelenik meg a képernyőmön. Hoztam nektek pár fotót, az idei nyár kedvenc Sugarbird outfit-jeimről, többségüket még kis szerencsével megtalálhatjátok online, max más színben.
Tudnotok kell, hogy nagyon kényes nálam a pakolás, hisz muszáj, hogy a ruhák könnyűek-illetve könnyen hajtogathatóak legyenek, és nem utolsó sorban könnyen tisztíthatóak. Az alábbi ruhák mind állták a sarat a Bali tisztítókban és a mosógépben is:-). Szóval áldásom rájuk.
Hordtam például a Powell dresst meetingre, de esti vacsorákra is, a Minnie Mouse bodysuitot a szoknyával beachclub-ra, és a színes virágos ruhát rendezvényre, illetve „brunch” reggelikre.
A fotókért katt a tovább gombra:-)
As time passes by I spend less and less time home, in Budapest. When I do visit home, I make sure that all the following trips and accomodations of mine are settled, all my meetings with friends, and the time planned to be spent with my family is organized. I also always try my best to squeeze time to shoot with my favorite fashion photographer Edina Csoboth and as a result of this last time I succeeded to create some epic looks with her in the V. district, right in the center of my town. Arriving as usual with three huge luggages back home gave me a hard time to decide what outfit to shoot, so as a quick idea I have decided to show you guys the „Little Black Dress Look” by me.
This year so far was more adventureous than the last three years together I swear ??.
One of the most prescious memory of mine relates to AMFAR organized in Antibes.
To attend this event I got rid of my long hair and changed to a blonde bob instead. Honestly it was very hard to compliment with any look the outstanding cherry blossom dress Suzie Turner has handcrafted for that occasion.
Ahogy az idő telik múlik egyre kevesebb időt töltök otthon. Akkor is szeretek úgy hazautazni, hogy minden további utazási-lakhatási tervem elő van készítve, a barátokkal-és családdal minden meg van beszélve, és lehetőség szerint legyen egy fix délutánom Csoboth Edinával új blog tartalmat fotózni. Legutóbbi hazautazásom alkalmával sikerült egy „last-minute” időpontot elcsípnem vele, és épp három bőrönddel hazaérkezve azt éreztem, hogy egy olyan rekreációt szeretnék befotózni, ami még nekem is újdonság, mégis nagyon egyedi. Ezért döntöttem a rövid fekete kisruha mellett, amit egy kissé átgondolván, és felturbózván lencsevégre is kaptunk.
Idén jó sok mindenen keresztül mentem már, mondhatom, hogy minden eddiginél kalandosabb programokban volt részem. Ebből az egyik legrangosabb esemény az AMFAR volt, amit a Hotel du Cap Éden Roc-ban rendeztek, Antibesben. Mivel ide külön ruhát készített nekem Suzie Turner couture designer, ezért úgy gondoltam, hogy nem a megszokott hajjal szeretném viselni a csodálatos cseresznyevirágos ruhakölteményét. Cinta, aki csak erre az alkalomra repült át hozzánk pár nyisszantással vállig érő hajat vágott nekem. Őszíntén mondom, hogy sosem gondoltam volna, hogy ennyi frizurát lehet készíteni egy relatív rövidebb hajból. Sokkal jobban élveztem, mint a hosszú hajat, gyorsabb és egyszerűbb volt különböző stílusokat kreálni belőle. Hozzáteszem, szerintem ehhez az összeállításhoz is jobban illett a rövid haj.
Sziasztok Drágáim!
Most, hogy így lementem a térképről, és meg sem állok egyre nehezebben találok rá időt, és energiát, hogy az instagrammon kívül még a blogot is gondosan vezessem, de mivel nagyon hiányzik az írás, és fontosnak tartom, hogy azokat a csodálatos embereket, együttműködőket, márkákat, és fotósokat megemlítsem, akikkel az útjaim során kollaboráltam, dolgoztam, és megismertem így több poszt fog érkezni a közeljövőben.
Abban a szerencsében volt részem, hogy legutóbb, mikor New Yorkban jártam megismertem egy csodálatos személyt, aki csatlakozott hozzánk a new yorki MET Operába egy Carmen előadásra. Suzie még az előadás előtt megérkezett hozzánk a szállodába, egy bőrönddel teli a csodálatos couture költeményeivel. Első látásra beléjük szerettem. A szabásuk, az anyaguk, a színek magukkal ragadtak így természetesen igent mondtam, amikor másnap megkért, hogy álljak modellt neki. A spontán dolgok rendszerint nagyon jól sülnek el, így még azt is bevállaltam, hogy kültéri fotózásunk legyen pláne mikor megtudtam, hogy Matt Porteus lesz a fotós, aki nem mellesleg az angol királyi család fotósa. Szerintem épp úgy elájultok a képeitől, mint ahogy én is tettem.
Úgy érzem mintha egy éve nem írtam volna, igazából nehezen gyűjtöm össze mennyi minden történt velem az elmúlt 3 hónapban. Kezdem először azzal, ami kirobbantotta az egész Ázsia históriát, és ami oda vezetett, hogy jelenleg Szingapúrban élek:-). Röstellem, hogy az utazások közben nem blogoltam, de meg kell valljam a vietnámi túrám nem épp úgy alakult, ahogy terveztem. Igazából az egész utazás sem úgy alakult, de mit is mondhatnék, jobban meg volt írva a forgatókönyv, mint ahogy én azt valaha elképzelhettem volna. Instagram sztoriban megosztottam veletek, hogy miért mentem ilyen messzire, azt viszont nem, hogy miért nem maradtam addig, amíg a repjegyem szólt.
Szóval kezdjük azzal, hogy miért mentem!
Megismerkedtem valakivel, akivel már hónapok óta nem láttuk egymást, mert ő belevágott egy 7 hónapos backpack túrába. Eleinte izgalmas gondolat volt, hogy majd Balin becsatlakozom hozzá, de ahogy közelgett a dátum, ami szóban forgott a találkozásunk kapcsán egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet a csodálatos vietnámi tájakkal, és fotókkal az úriember. Többször elhatároztam, hogy ennek semmi értelme, és hesegettem el a gondolatot, hogy ilyen messzire utazzam valaki miatt, akit valójában nem is ismertem, csak annyira, amennyire az elmúlt hónapokban online és telefonon, illetve akihez a videóhívások alkalmával közelebb kerültem.
De Bali nagyon mozgatta a fantáziám.
