Suzie Turner Couture fotózás New Yorkban

Sziasztok Drágáim!

Most, hogy így lementem a térképről, és meg sem állok egyre nehezebben találok rá időt, és energiát, hogy az instagrammon kívül még a blogot is gondosan vezessem, de mivel nagyon hiányzik az írás, és fontosnak tartom, hogy azokat a csodálatos embereket, együttműködőket, márkákat, és fotósokat megemlítsem, akikkel az útjaim során kollaboráltam, dolgoztam, és megismertem így több poszt fog érkezni a közeljövőben.

Abban a szerencsében volt részem, hogy legutóbb, mikor New Yorkban jártam megismertem egy csodálatos személyt, aki csatlakozott hozzánk a new yorki MET Operába egy Carmen előadásra. Suzie még az előadás előtt megérkezett hozzánk a szállodába, egy bőrönddel teli a csodálatos couture költeményeivel. Első látásra beléjük szerettem. A szabásuk, az anyaguk, a színek magukkal ragadtak így természetesen igent mondtam, amikor másnap megkért, hogy álljak modellt neki. A spontán dolgok rendszerint nagyon jól sülnek el, így még azt is bevállaltam, hogy kültéri fotózásunk legyen pláne mikor megtudtam, hogy Matt Porteus lesz a fotós, aki nem mellesleg az angol királyi család fotósa. Szerintem épp úgy elájultok a képeitől, mint ahogy én is tettem.

Suzie személyre szabott couture ruhákat tervez, számos sztárt öltöztetett már a vörös szőnyegre világ szerte. Elragadó személyiségének, és 20 éves tapasztalatának köszönhetően nem csoda, hogy minden alkotására szemet vet az ember, és megtalálja magának azokat az apró részleteket, amihez kötődni tud, vagy épp csatolni egy kellemes érzést, és nem utolsó sorban a szükségét annak, hogy egyszer az ő ruhájában tündökölhessen egy bizonyos eseményen.
Ez még nem hivatalos, de valószínűleg az amerikai elnök lányát is ő öltözteti a jövő héten:-)

Ahogy említettem kültéri fotózás volt, és New York lidércfagyasztóan hideg télen pláne, ha nem viselsz mást mint egy  lehellet vékony selymet magadon:-).

Egy ilyen fotózás alkalmával először a designer-rel leegyeztetjük, hogy melyik darabokat tartja fontosnak befotózni, továbbá fel is próbáljuk előtte, hogy biztosan jól áll-e egyátalán:-), és a méret megfelelő-e. Aztán a fotóssal kitaláljuk a lehetséges helyszíneket, és hogy melyik háttér melyik ruhához illik a legjobban. Ez legtöbbször az első szett után spontán helyszínkeresésbe megy át:-)

Az első helyszín a tűzoltóság épülete volt, egészen pontosan az épület kapuja, ahol maga a tűzoltó autó kihajt, amikor riasztás történik. Természetesen teljesen váratlanul felnyílt, mikor fotóztunk így még magával a tűzoltó autóval is sikerült egy-két képet lőnnünk.

Suzie négy ruháját fotóztuk be négy különböző helyszínen: Tűzoltóság, New York Highline, Soho House, Times Square.

Mondanom sem kell, hogy konkrétan megfagytam. Hiába kaptam magamra a legvastagabb kardigánom, kabátom, sálam, kesztyűm minden szett fotózása után… szerintem csak Balin sikerült felolvadnom utána.  🙂
Nem vagyok túl türelmes típus, de ha arról van szó, hogy valakinek hozzá tudok tenni a munkásságához, illetve a tudat, hogy Matt a fotós, és Suzie is megtisztelt a bizalmával, idejével, és energiájával maximálisan feltöltött, és motivált. Ez az egyik csodálatos dolog az utazásban.

Régen nem voltam ennyire nyitott, és egyátalán nem hajtott a vágy az ismeretlenbe, de az elmúlt másfél évben ez teljesen megváltozott. Imádok új „alkotó” emberekkel megismerkedni, akiknek sinen van az élete, céltudatosak, és nyitott, szabad lelkűek. Hiszitek vagy sem, de az olyan utazások során, amikor egyedül vagyok sokkal könnyebben tudok ismerkedni, és vonzzom be magamnak azokat a hozzám hasonló embertársaimat, akik haladni szeretnek, fejlődni, inspirálódni.

Egyedül otthon Magyarországon történik meg velem, hogy valakinek már az első mondata panaszkodás, vagy valamilyen negatív jellegű hozzászólás. Emiatt rendszeresen szomorú vagyok.

Pedig nem sokkal jobb csak jó dolgokról beszélgetni? Jó dolgokat a tudatunkban, és a szemünk előtt tartani? Jó dolgokra gondolni? Még ha valami nem is kerek miért kell mások gondolatait is megmérgezni?
Miért van sokunkba, magyarokba belekódolva, a vágy, vagy szükséglet, hogy mások sajnálják? Már maga a sajnál szó is tiszteletlen. Én ilyen vagyok: Együttérezni sem szeretnék azzal, akinek folyton valamilyen nyűge-baja van. Támogatni abban valakit, hogy még rosszabb legyen a helyzete, még jobban hergelje magát, hogy valaki hogy bánt vele, vagy az élet mennyire igazságtalan… Nem fogom.
Talán azzal, hogy nem vagyok nyitott rá, és nem is feltételezem, hogy valaki rosszat akarna nekem, vagy a szeretteimnek, velem az ilyen meg sem történik.
-(Már…. na de nem volt ez mindig így.)-

Segíteni?! Segíteni szívesen segítek! Jobb kedvre sec-perc alatt derítek bárkit, hozzájárulok a gyógyulásához ha azt szeretné. Szívesen elirányítom ahhoz, aki engem is-és sok sok mást energiával meggyógyított, aki ha úgy van helyére teszi a gondolataimat, terel a jó irányba, akinél olyan energiába kerülök, amiben teremteni tudok,  (abban segít, hogy a jobbik énem kerüljön előtérbe) ha arra van szükségem. De szívesen kezelem én magam a barátaimat, szeretteimet ha megkérnek rá.

Megtanultam pár dolgot a „solo” utazásaim alatt, legfőképpen azt, hogy minden fejben dől el. Nem volt egyszerű kivitelezni, hogy még akkor is jó dologra gondoljak, amikor szinte minden kaki volt körülöttem. Egy év volt míg képes voltam feladni a magyarországi állományban levést, és bízni abban, hogy amit szeretnék, az lehetséges. Ha ez az utazás, akkor azt. Ha nem is volt félretett pénzem utazásra, akkor is megteremteni a szállás- és repjegyre valót. Ez egy flow. Vagy haladsz vele, vagy akadályozod. A gondolataiddal, terveiddel.

Azzal a gondolattal, hogy ‘”áááááá” most nincs pénzem elmenni valahova nem is fogsz eljutni sehova.
-Csak mondom.-
Azzal a gondolattal viszont, hogy: Bárcsak lenne 20%-os nap a Wizzairen, vagy találnék valami szuper deal-t az Utazómajmon és akár két héten belül leléphetnék valahová…. Na azzal teremtesz.
Azzal teremtesz, hogy elkezdesz böngészni a neten szép helyszíneket, kiállításokat, koncerteket, amik érdekelnek, és szívesen megnéznél.
♥(Nekem ilyen Myanmar, El Nido, Burning Man, egy Dua Lipa koncert)♥
Nem kell mindent megteremtened. Elég a jó hozzáállás, és gondolat. A többit az univerzum, és az energiák intézik.

Amikor magas rezgésen vagy olyan színvonalú dolgok is történnek veled. Lehet pont becsúszik egy olyan munka, ami még a havi fizudnál is többet fizet, vagy kapsz egy szerepet egy castingról, vagy csak simán becsúszik egy olyan jutalékod, ami épp a legjobbkor jön. Valahogy összejön. Mindig. A legjobb élő példa én vagyok saját magam.

2019-ben az energiák már sokkal kifinomultabbak. Már nem hónapok múlva következik be az, amire készülsz, hanem hetek-napok alatt. Nálam sokszor még aznap. Ezért is nagyon fontos, hogy ne mérgezzétek a gondolataitokat a félelmeitekkel, vagy negatív önpusztító gondolataitokkal.
Íme egy példa:
Ha elkezdesz azon filózni, hogy megcsal-e a pasid már el is indítottad a folyamatot.
Mi követi ezt: meg akarod nézni a telefonját. Addig-addig agyalsz rajta, hogy meg kell nézned a telefonját, mert:
(„Biztos ott találsz valamit, amiben sumákol és neked fájhat,” -) hogy már meg is teremtetted magadnak a fájdalmat, hisz már a gondolata is fájdalmas, te pedig már nem kételkedsz hanem biztos vagy benne, hogy valamit eltitkol ezért ha törik ha szakad a saját szemeddel kell látnod a bizonyítékot.
Majd kideríted a számkódját, amibe ugye sok energiát fektettél hiszen az apple arcfelismeréssel már alig írja be előtted a kódot, így mire végre egyszer felöntött a garatra, és meg tudod nézni a telefonját igenis rájössz, hogy kamuzott bizonyos dolgokban, hogy több nővel whatsappol, az instagram dm-je egyenesen botrány.

Chateket görgetsz vissza, hogy lásd ki írt rá kire először, eljutottak-e már az esetleges találkozásig, a barátaival folytatott group chatek pedig azonnali indokot adnak arra, hogy rájöjj: egy fertő a pasid a barátaival együtt, és hogy tulajdonképpen se tisztelet- se őszinteség nem létezett köztetek. Tulajdonképpen már mindenben a rosszat látod, egy sima üzenetre is féltékeny vagy, és valójában nem is tudod miért akarod folytatni a kapcsolatot vele. Mert ilyenkor minket a gyengébbik ént szerintem nagy százalékban önt el az az érzés, hogy: ” De én Őt akarom!” mintsem hogy aludnánk két napot az egészre, és inkább higgadtan végig gondolnánk mi tévők is legyünk. Dehát „ego is a bitch” és képes belőlünk egy szörnyet varázsolni:-) Belőlem legalábbis igen. Egy biztos: Az lesz, amire készülünk. Ha rosszhiszeműek vagyunk, rosszat feltételezünk minden mögött, akkor az be is fog következni.

Érdemes volt mindezt elindítani? Ilyenkor legtöbbször azt gondoljuk igen, pedig valójában ha el sem kezdtük volna akkor lehet abban az időben, amíg azzal ‹baszakodtunk›, hogy elolvashassuk a féltve őrzött privát szféráját, azok a beszélgetések létre sem jöttek volna, amin épp kifeszültük.

Senkinek sem kívánom a fentiekben leírtakat de biztosan páran ráismertek egy-egy barátnőtökre, és talán nem érdemes az ő példájukat követni:-) Ámen.

Sikerült elkanyarodnom, de nem is én lettem volna, ha nem megint egy regényt írok nektek.

Ha kérdésetek van megtaláltok itt is hozzászólásban, illetve a hello@itssunnysomewhere.hu email címre üzenve, vagy instagrammon!

_________________________________________________________________________