Önkéntesként az Ausztrál bozóttüzek területein

Nehéz elhinni, hogy lassan 3 hónap telt el mióta hazajöttem Ausztráliából, ahova gyerekkorom óta vágytam, de idáig nem jutottam el. Folyamatos blokkoló tényező volt számomra, hogy mindig azt éreztem túl sok a ráfordított repülés- és pénz arra, hogy csak egy hétre menjek, és ne lássak a kontinensből eleget ahhoz, hogy elégedetten távozzak. Ugyanezt érzem Új-Zélanddal. Ott kell lenni egy hónapot, hogy eleget lássak belőle.  Lássuk be egy hónapra felkészülni anyagilag, programtervvel, mindenfajta ismeretség hiányában bátor dolog. Hiába éltem Szingapúrban, San Franciscoban és voltam sokat Balin (most épp 3 hónapja), valahogy Ausztrália mindig csak egy álom maradt, a kifürkészhetetlen „majd valahogy, valamikor” kategória. Miközben írom Nektek ezt a blogot szeretném ha tudnátok, hogy fülig ér a szám.
Életem legjobb, legszívmelengetőbb, legkalandosabb utazása volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom, ha megteheti mielőbb látogasson el a kontinensre, és fedezze fel annak csodálatos természeti adottságait. Az emberi kedvességről, könnyedségről, barátságosságról nem is beszélve.
Nagyon rég szerettem volna megosztani Veletek a kint szerzett tapasztalataimat, és élményeimet, de ez a fránya vírus, és a sok rémkeltő hír miatt egyszerűen azt éreztem senkit sem érdekel már mi volt Ausztráliában hónapokkal ezelőtt, pedig akkor még a csapból is a megmentendő koalák-és leégett erdőterületekről szólt minden.
Millióan adakoztunk, és szörnyülködve néztük a híreket, hogy a világ „túloldalán” mi zajlik, míg mi az akkor még biztonságosnak hitt kis hazánkban hálálkodtunk, hogy bennünket „ilyen” veszély nem fenyeget. Mindig is hajtott a vágy, hogy ott segítsek, ahol csak tudok, és mint sokan mások is bőségesen adakoztam ilyen-olyan szervezeteknek, míg egy nap egy videó hatására megváltozott bennem minden.

(tovább…)

Continue ReadingÖnkéntesként az Ausztrál bozóttüzek területein

Sugarbirdben nyaraltam

Nem árulok el titkot, ha azt mondom szeretem a magyar designerek munkásságát. Ha olvastátok a régebbi bejegyzéseket, akkor láthattátok, hogy kifejezetten élvezem, amikor olyan ruhát viselhetek, amit egy magyar tervező készített. Még bókot kapni is sokkal különlegesebb ilyenkor, mert egy amolyan „büszke vagyok a hazámra” érzés tölt el. Tudjátok valami olyasmi, mint amikor külföldön vagy, és épp az olimpiát nézve megszólal a magyar himnusz.
Majd könnybe lábadnak a szemeim:-)

Szokásomhoz híven ismét elég sok kilómétert gyűjtöttem a levegőben, és az elmúlt három- mondhatni nyári évszak hónapjait össze-vissza töltöttem a térképen. Voltam Szingapúrban, Java szigetén, Balin, Londonban, Dubaiban és itthon is. Egy valami mindegyik lokáción ugyanaz volt: a ruhatáram.

Bőröndben élni egy idő után nem valami izgalmas, de ha a ruháid elég változatosak, akkor még egy divatmániás nőként is elég sokáig lehet bírni a szűkös 32kg-os helyzetet. Nem vitás, hogy idén nyáron a Sugarbird vitte nálam a prímet. Nem tudom hogyan kezelik a webshopjukat, de minél több időt töltök el rajta annál több rejtett kampány fotó, és kollekció jelenik meg a képernyőmön. Hoztam nektek pár fotót, az idei nyár kedvenc Sugarbird outfit-jeimről, többségüket még kis szerencsével megtalálhatjátok online, max más színben.

Tudnotok kell, hogy nagyon kényes nálam a pakolás, hisz muszáj, hogy a ruhák könnyűek-illetve könnyen hajtogathatóak legyenek, és nem utolsó sorban könnyen tisztíthatóak. Az alábbi ruhák mind állták a sarat a Bali tisztítókban és a mosógépben is:-). Szóval áldásom rájuk.
Hordtam például a Powell dresst meetingre, de esti vacsorákra is, a Minnie Mouse bodysuitot a szoknyával beachclub-ra, és a színes virágos ruhát rendezvényre, illetve „brunch” reggelikre.

A fotókért katt a tovább gombra:-)

(tovább…)

Continue ReadingSugarbirdben nyaraltam

Nőiesen lezser – Anna Daubner SS’17 kollekció

Mindig is csodálója voltam a divatnak de valahogy sosem kerültem igazán közel hozzá.
Talán a rajongásom első tünetei akkor kezdődtek, mikor már pár hónapja komoly állásom volt 2011 környékén. A fizetésemből egyik évről a másikra havi szinten szántam egy bizonyos összeget ruhákra, cipőkre, táskákra. Emlékszem eleinte egy felsőre, vagy táskára futotta majd később a már egy új cipőt is megengedtem magamnak az albérletem fentartása mellett. De akkor még sosem gondoltam volna, hogy ennyire sokat fog jelenteni egy nap, hogy még blogoljak is róla. Későbbi posztokban olvashattok majd arról, kit-és hogyan ismertem meg, illetve arról is, hogy annak ellenére, hogy nem tartózkodom sokat Magyarországon, hogyan szerettem bele a magyar divattervezők kitartó, kreatív, és a legtöbbször világszínvonalú munkáikba.

(tovább…)

Continue ReadingNőiesen lezser – Anna Daubner SS’17 kollekció