Tag

in FASHION

Így készültünk a Marie Claire fotópályázatára

Pár nap alatt döntöttük el, hogy elindulunk a Marie Claire fotópályázatán. Eleinte más felállásban dolgoztunk volna, de az első fotós visszalépett másfél héttel a határidő lejárta előtt. A fejemben addigra a koncepció már egyértelmű volt illetve az is, hogy smink tekintetében kivel szeretnék dolgozni. Azt, hogy másfél hét alatt hogyan fotózunk le 5 különböző női “arcot-szerepet”, hogyan egyeztetem össze a “stáb” időbeosztását, illetve, hogy hogyan lesz stúdióm mindezt a lehető legminimálisabb anyagi költségből kihozva még nem tudtam.
Törtem a fejem kire volna szükségem, kivel dolgoznék együtt szívesen, ki érhet rá, és ki találná még érdekesnek a projektet. És ugye nem elhanyagolandó tényként kellett kezelnem, hogy ez egy fotós pályázat nem pedig Dinuska blogposztjának anyaga.
A pályázat középpontjában a női lét sokszínűsége volt. 

Sandro Miller Malkovich című fotókiállítása adott nekem ihletett, miszerint az összes női szerepet ugyanaz az ember testesítse meg. Tehát az összes karakter modellje én voltam. Egy valamit tudtam, hogy olyan szerepeket szeretnék bemutatni a fotókon keresztül, amik nem szokványosak, meghökkentőek, vagy a világsajtóban is felkapott téma alapjaként szerepelnek.
Később, amikor megláttam a Marie Claire zsűrije által kiválasztott munkákat eleinte szomorúan kémleltem a laptopom képernyőjét, és annyira bántott, hogy napokig az egész témát a gondolataim leghátsó bugyrába száműztem. Magamhoz hűen ezt a projektet is, mint minden mást, amiben részt veszek nagyon a szívemen viseltem.
Megközelítésünk sajátos volt, Dinás. Mindenki mást lát bele a témába, és a mi fotóink karaktereibe is. 

Stábunk tagjai:

Fotó: Vojcehovszkij Richárd
Stylist: Clara Gherghel
Smink: Aradi Nóra, Venczlik Yvette
Modell: Deák Edina Karina

Tovább

in FASHION

Nőiesen lezser – Anna Daubner SS’17 kollekció

Mindig is csodálója voltam a divatnak de valahogy sosem kerültem igazán közel hozzá.
Talán a rajongásom első tünetei akkor kezdődtek, mikor már pár hónapja komoly állásom volt 2011 környékén. A fizetésemből egyik évről a másikra havi szinten szántam egy bizonyos összeget ruhákra, cipőkre, táskákra. Emlékszem eleinte egy felsőre, vagy táskára futotta majd később a már egy új cipőt is megengedtem magamnak az albérletem fentartása mellett. De akkor még sosem gondoltam volna, hogy ennyire sokat fog jelenteni egy nap, hogy még blogoljak is róla. Későbbi posztokban olvashattok majd arról, kit-és hogyan ismertem meg, illetve arról is, hogy annak ellenére, hogy nem tartózkodom sokat Magyarországon, hogyan szerettem bele a magyar divattervezők kitartó, kreatív, és a legtöbbször világszínvonalú munkáikba.

Tovább

Close