Nemrég, egészen pontosan Novemberben el kellett utaznom Osloba egy konferenciára, és biztos voltam benne, hogy ezúttal nem a fekete szoknya, fehér blúz és fekete zakó outfitet fogom bepakolni.

HOGY MIÉRT?
Mindjárt megérted!

Sosem felejtem el a 2017-es IMEX kiállítás utolsó napját, mikor már azt éreztem, hogy nem vagyok képes betenni a lábam a hömpölygő tömegbe, a last-minute meetingek helyére, akárhova néztem az emberek nagyon komoly tekintettel figyeltek, és jegyzetelték egymás mondanivalóját az életük üzletének megkötésében reménykedve. Tudtam, hogy még legalább 10 potenciális céggel kéne leülnöm,  de bárhova néztem már mindenki arcán a kimerültség látszott, és az arckifejezés: “Nehogy most idegyere még te is vakerálni”:-)
Sétáltam a frankfurti hangárban, badge-emen a nevem rácsiptetve fekete zakómra, egy fehér ingben, fekete szoknyában, és egy undok cipőben, amiben az előző két nap már 18 órát harcban álltam bevizesedett a lábbal:-) 

ÉS AKKOR MEGLÁTTAM…

Első leírásra egy Istent láttam magam előtt, és nem akartam hinni a szememnek, hogy a valaha volt legjóképűbb exemre hasonlított kísértetiesen, de még magas is volt, és aki ismer tudja, hogy nekem a 2m az ideál. Cikáztak a fejemben a gondolatok ha leírhatnám akkor talán a fénysebességhez hasonlíthatnám. Nem tudtam, hogy azon puffogjak, hogy ott voltam már 3 napja és tényleg csak akkor láttam meg???!!!

– “Azok az elvesztegetett percek, órák, ebédek, vacsorák, stb. amikor az ő társaságát élvezhettem volna…” –

GRRRRR!

Vagy, hogy milyen lenne egy másik élethelyzetben mondjuk ruha nélkül egymást bámulni… ?!

Tudtam, hogyha nincsenek tökei a lábai között, akkor bizony én megyek oda hozzá, szóval már az is kitaláltam, hogy mit mondok neki, amikor odalépek, és hogyan iratom bele a telefonjába a telefonszámom a névjegykártyám odaadásán kívül:-)))

Esküszöm már éreztem az illatát, az érintését is beképzeltem:-), amikor odalépett hozzám az egyik magyar szintén a kiállításon dolgozó, brutál unalmas, igazi szürke csíkos zakós 50-és a halál között lévő kollegának nem nevezhető XY… (mert nem volt az, csak az előző kedves gesztusaimon felbuzdult), és beállt közénk, majd megkért, hogy lennék-e olyan kedves, hogy elviszem lefénymásolni ezeket a papírokat neki, mert itt van a következő partnere tárgyalni.

I MEAN …. EXCUSE ME??????? TO DO WHAAATTTT?

Az arckifejezésem próbálom Nektek leírni milyen lehetett:
Amikor Garfielddal közlik, hogy diétáznia kell, vagy amikor a ficsúr szépfiúknak azt mondod húzzál gumit öregem.

Esküszöm 3 másodpercbe telt mire kirántottam magam az ultra lehúzós energiájú szituációból, félretoltam az úriembert, hogy eltakarja a lényeget… és már nem volt ott. Ha nem köröztem végig  több ezer négyzetmétert utána akkor semennyit.
Az a pasi úgy nézett ki mint a fiatal Sylvester Stallone az Over the Top című filmben egy öltönyt viselve. Én már az oltár előtt láttam magunkat, najó csak egy tusolós jelenet után, és odalett….


Mint amikor egy shortolást benézel, és a tőkeáttétes 1 millió dollárod 1mp alatt lenullázódik a számládon.

♥Rest in peace my love♥

Szóval gyerekek a büdös életben engem soha többet nem láttok fekete zakó, fehér ing, és fekete szoknya kombóban! 🙂


Az outfit változtatásra nemcsak azért gondoltam, hogy szükség volt, mert nem hostessnek akartam kinézni, hanem azért is mert azt gondolom azoknak, akik havi szinten járnak kiállításokról konferenciákra, szimpóziumokról továbbképzésekre, onnan szemináriumokra és kongresszusokra, valószínű már fel sem tűnik egy újabb fekete-fehérbe öltözött szép nő, vagy max. kávét kér tőle.
(Hasonlóan az én lúzer esetemhez)
Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy nem lehet egy extravagáns “look-ot” varázsolni belőle, de ha kötelező lenne egy ilyen szettbe fantáziát lehelnem, azzal inkább egy Carry Bradshow hatást érnék el, és semmiképpen sem azt, hogy egy kedves partner pár szó váltása után egy komolyabb tárgyalásra leüljön velem.

Az ilyen, és ehhez hasonló munkáimon az esetek 99%-ban összefogom a hajam, mert semmiképpen sem a szőke loboncommal szeretném felhívni magamra a figyelmet. A szépség nem minden, és bizonyos esetekben még hártráltatni is képes. Amikor egy nőnek esze is van, és komolyabbnál komolyabb pozíciókat szeretne megkapni bizony fontos tudni, hogy nem a jól megszokott, és bevált “lábbal kell az ajtókon belépni”. Itt a láb alatt szimbólikusan a szépséget értem.
Természetesen rengeteg olyan helyzet van, ahol pont emiatt sokkal könnyebben érvényesülünk mi nők, de bizony ha szeretnénk, hogy komolyan vegyenek, akkor elő kell venni, és villogtatni azt a tudást, tapasztalatot, gondolkodást és kommunikációs képességet, amivel felhívjuk a kedves hallagtóság figyelmét arra, hogy nem egy szőke, bólogató, engedelmeskedő tiktárnővel van dolguk, hanem egy intelligens, tanult, és ambíciózus nővel.

Ugye egyetértetek abban, hogy egy lapos sarkú fekete cipőben, fekete szoknyában, fehér blúzban ez a hatás kevésbé érhető el, mint a fent látható fotókon viselt szettben?!

Rettenetesen fontos az első benyomás. 90%-ban ekkor dől el minden. Ha az első 2 perces benyomásod maradandó már fél sikered van. És ezt nem csak a munka tapasztalataim alapján írom nektek, de bizony az élet minden terén szerzett észrevételeim miatt is. Gondoljatok bele, mire vannak a castingok? Mennyi időd van megmutatni, hogy te vagy a legjobb arra a bizonyos szerepre? Mielőtt bemennél a kamera elé jó, ha van pár perced elolvasni miről is szól a jelenet, milyen karaktert kell alakítanod. A kamera előtt már nincs olvasgatás, kérdezősködés… Csináld, amit kértek aztán jónapot! Mehetsz Isten hírével, majd jelentkeznek, ha új forduló van, vagy kiválasztottak. 

Tehát mit is javasolok egy meghallgatásra, állásinterjúra, konferenciára, vagy bármilyen alkalomra, ahol a kevesebb több,de mégis szeretnénk maradandó benyomást tenni?

A ceruza szoknyákkal nem tudsz mellényúlni, térd alá érjen, és alakodtól függően lehet csíkos, vagy sima egyszínű.
Az inget mindenképp vasald ki:-) ezt azért írom, mert én például szinte csak olyan anyagú ruhákat vásárolok, amiket minimálisan vagy nem is kell vasalni.
Be-és kitűrve is szeretem hordani őket, függ az ing esésétől és fazonjától. Nagyon kellemes hatást érsz el, ha az inged újja buggyos, vagy esetleg szatén, illetve selyem az anyaga.

És a cipő: nos mondanám, hogy egy irodába, vagy a fent említett események egyikén a kényelem a legfontosabb… de nem.

A szépségért meg kell szenvedni, és bizony még a laposabb sarkú divatosabb cipők is tudnak utálatosan kényelmetlenek lenni. Persze mondhatjátok, hogy vidéken éltek és ott nincs ZARA vagy H&M de online ma már mindent be tudtok szerezni. Segítségképpen íme pár alacsonyabb sarkú modell, ami ízléses, és nem töröd ki benne a bokád:-)

Épp az imént bukkantam rá egy Massimo Dutti csizmára, gondoltam megmutatom nektek, mert rengeteg stílushoz passzol, bármivel felveheted (az office casual outfithez is) és épp le van értékelve 🙂 Katt rá a linkért:-)

Küldjetek nekem nyugodtan emailt tanácsért, akár fotót az összeállított outfit-etekről, illetve véleményt!

Alább találjátok, amit a fotókon viselek:-)
(Katt a képekre a linkekért)

photo: Dina Csoboth

 

 

 

 


FEATURED ITEMS: